Carnegiea Gigantea

A nemzettségbe csupán egyetlen faj tartozik, az óriáskaktusz, más néven szaguárókaktusz, amely az USA délnyugati és Mexikó északnyugati részének félsivatagjaiban őshonos. Gyakran nagyobb csoportokat is alkot. A 150 éves példányok magassága eléri a 12 métert. Törzse bordákkal tagolt, 3-5 méteres magasságban oldalágakat fejleszt. Törzse átmérője 40-60 cm. Bordái réven törzse tágulékony, több tonna víz tárolására is képes. A csapadék itt alig éri el a 150 mm-t. A tél hűvös csapadékos, a nyár száraz és forró, sőt vannak olyan helyek ahol a 45 fok sem ritkaság. Ezek a hatalmas kaktuszok azonban nagyon jól bírják a szárazságot. A sekélyen szétágazó gyökerei már egy alapos eső után rövid idő alatt annyi vizet képes felvenni amely hónapokig elegendő. Ilyenkor a bordás teste ki tágul, víztároló sejtjei megtelnek, egy-egy példány súlya több tonna is lehet. Nagy, krémszerű virágai kora tavasszal a hajtás csúcson csoportosan fejlődnek ki. A több ágú bibe a virág közepéből kiemelkedik, és a nagyon sűrűn álló, sárga porzók veszik körül koszorúszerűen. A virágok nyílása már éjszaka kezdődik, de csak nappal nyílnak ki rendesen. Bogyója ehető, szilvaszerű formája van, 7-8 cm hosszú és piros színű. Virágzás leg hamarabb negyven éves korban lehetséges. Egyetlen példányon egy termési időszakban 10 millió mag képződhet, de természetes élőhelyén 50 millió magból csak egy csírázik ki. Az óriáskaktusz őshazájában védelem alatt áll. Szerencsére magról könnyen szaporítható. Nem túlságosan kényes, fénykedvelő növény.